Ma egy költői kérdéssel indítottam... Az emberiséget egyre kevésbé értem meg és egyre jobban kiakasztanak. Lehet; én vagyok a hülye. Vagy csak szimplán ők nem értik sajátmagukat és elakarják hitetni velem, hogy én nem értem őket?! Kérdések tönkelege merül fel bennem az emberekkel kapcsolatban. Hogy miért?
Nem tudom megérteni, sem felfogni, hogy bizonyos embereknek miért jó teljesen ok nélkül megsértődni a másikra, vagy játszani az agyukat?! Miért kellenek a műbalhék?! Ha egy emberikapcsolat meg volt, akkor azt miért kell eltiporni semmiségekért, amiket igazából meg sem magyaráznak?! Nemtudom megérteni... Ugyanakkor megint rájövök, hogy van min nevetni :')
Miért kell például a szülőknek, ha egy új élettárs kerül az életébe, totálisan kifordulni önmagából és 180°-os fordulattal megváltozni?! Miért kell illúziókban élni, szerepeket játszani, példát statuálni, a semmi miatt veszekedni? Miért nem leeht úgy viselkedni ahogy eddig?
Látod. Ezek azok a kérdések, amik rendszeresen felmerülnek bennem, bár nem merem feltenni őket senkinek. Furcsának néznének rám, azt hinnék, már-már nem is vagyok idevalósi, egy másik helyről tévedtem ide. Ezért úgy érzem sosem találom meg rájuk a választ. Én úgy hívom ezeket a kérdéseket, hogy "Megnemválaszolható kérdések."
És mond... Ha szeretni szeretnék valakit, az miért nem engedi?
Ha megtalálom a boldogságom, miért nem tarhatom meg?
És ha esetleg lemondok a megtalált boldogságomról és utána keresegélek tovább, miért nem találok újat?
*
Talán, mert kitartóbbnak kéne lenned és nem kéne egyből feladni.
*
De én nem adom fel!!!
*
Dehogy nem... Azthiszed azt hívják kitartásnak, hogyha valami nem jön össze egyből hagyod a francba és tovább lépsz? Mertha igen, akkor nagyon tévedsz.
Kitartásnak azt hívják, amikor folyamatosan küzdesz a céljaid eléréséért, és a kisebb akadályokat nem úgy veszed, mintha gátolni akarnának a továbbjutásban, hanem, mintha tanulság lenne, hogy ha legközelebb ilyennel találkozol, tudd, hogyan kell elkerülni megoldani...
*
Értem... De ha olyan akadályba ütközöm az utam során, amilyennel még nem találkoztam?
*
Akkor se ijedj meg tőle, és ne futamodj meg. Ne légy nyúlszívű. Légy bátor és vakmerő, sose nézz hátra, csak előre, merj belevágni az újba, az ismeretlenbe és ne csak mutasd magad valakinek, hanem légy is az aki vagy! Engedd, hogy megismerhessenek.
*
De...
*
Semmi de! Adok-kapok... Ismerős? Azt kapod vissza, amit adsz másoknak. Ha te nem magad adod, hanem a szereped játszod, ne csodálkozz, ha más is szerepként fog rád tekinteni és őmaga is szereplővé válik. Légy önmagad. Ha látják, hogy te nyitott vagy az emberek felé, ők is nyitottak lesznek feléd, de ne feledd, csak az arra méltó embereknek nyílj meg.
*
És honnan tudhatom ki az arra megfelelő?
*
Ne csak nézz... Láss is. Ha találkozol valakivel, ne csak azt fogd fel belőle, hogy itt egy új valaki, aki probál veled kapcsolatot teremteni, hanem lásd meg a benne rejlő titkokat, légy kíváncsi, érdeklődő, akard tudni. Ha beszél hozzád nem csak hallgasd, halld is meg. És ne csak a szavakat, hanem az értelmét. Mindennek meg van a maga értelme. Ki, mikor, miért és hogyan mondja. Ezt jól vésd az eszedbe.
És ne feledd;a kérdéseidre is csak akkor kapsz választ, ha keresed rá a választ, ha valóban, nagyon erősen választ akarsz rá kapni. Akarat. Ez mindennek a titka.
Akkor találod meg a boldogságod.
Ajánlott bejegyzések: