Sms-t írt neki, amit éjszaka a fiú el is olvasott éjfél körül, de nem reagált rá. A lány amikor felébredt reggel, délután kettőkor, megcsörgette a fiút, hátha az válaszol majd valamit az üzenetre... De a fiú nem válaszolt. A lány megpróbálta vezetékesről hívni a fiút, de a fiú nem vette fel, nem nyomta ki, egyszerűen csak kicsengett a végtelenségig... Aztán a lány megunta a hiábavaló várakozást, gondolta, a fiú nem tudja ki keresheti, ezért nem veszi fel, majd a saját számáról, mobilról, ismét megpróbálta hívni a fiút... Mire ő kinyomta a telefont, majd pár perc múlva; " A hívott szám átmenetileg nem kapcsolható, kérjü ismételje meg hívását később. A hívott szám átmenetileg..." A lány összetört.
Minden kis apró reménysugár eltűnt belőle, minden álma szertefoszlott. Nem, nem sírt, mert már képtelen arra is.
Késöbb írt egy sms-t a fiúnak, amiben megkérte, hogy legalább akkor csak mondjon annyit, hogy ennyi volt, nincs tovább, egy pár órás dolog volt és kész vége, továbbá, hogy a lány nincs rászorulva az ő társaságára.
Azóta várja a választ, legalább egy visszaigazoló sms-t, hogy tudja, hogy a fiú megkapta az üzenetét.
Nemtudom milesz... Nemtudom mit remélhetek már ebből az egészből. Úgy érzem, nem érdemeltem ki semmiféle cselekedetemmel Tőle ezt a bánásmódot, úgy érzem, az őszinteség nekem is jár. Érzem, hogy ez egy befejezetlen dolog még, érzem, hogy lesz még ennek folytatása.
Kiváncsian várom, hogy milyen. Remélem hamarosan megtudom...
Ajánlott bejegyzések: